Adok-kapok

     Az előző bejegyzésben azt írtam a dán jóléti államról, hogy társadalmi konszenzus talaján kiépített, minden arra jogosultat egyenlő mértékben megillető szolgáltatások széles köre, amelyet az állam a magas adókból finanszíroz. Az alábbiakban alaposabban megvizsgáljuk az adókat és a legfontosabb szolgáltatásokat, bár hozzáteszem, még mindig csak egy rövid betekintés szintjén.
     Az információ konvertálásához szükséges kód: 1 DKK ≈ 40 HUF jelenleg.

     A kiismerhetetlenül sokelemű adóhalmaz a dán GDP 48,9%-át juttatja az államkasszába. Nem csak elviekben.
     Nézzük a 2011-es személyi jövedelemadót. Mielőtt a matematika félelmetes vizeire eveznénk, szögezzük le, Dániában az szja-t kivétel nélkül levonják a fizetés átutalása előtt. Nem lehet elcsalni. A klasszikus szabadúszó életstílus, vagyis beszámlázol, kifizetnek, és majd utólag adózol az adóbevallásod szerint, itt nem létezik, a szabadúszás csak abban a formában működik, ha céget alapítasz, és ugyanúgy fizetsz magad után, mintha alkalmazott lennél.
    Dániában évi 44.600 DKK jövedelem alatt nem kell szja-t fizetni, ez a diákmunkák szintje. 44.600 DKK és 424.600 DKK éves jövedelem között 36,76%-os az adó, amely 25% kommunális adóból és 11,76% tb-járulékból tevődik össze; az átlagjövedelem e sáv felső negyedében húzódik. Remélem, konvertálunk szorgalmasan; ki hitte volna, hogy a matematika nemcsak egy középiskolai dolgozatírás során tud szorongást okozni, hanem akkor is - ha megfelelően kijön a számítás. 424.600 DKK éves jövedelem fölött 51,76% siklik el jövedelemadóba. De ne hullassunk könnyeket, egy Dániában dolgozó kezdő mérnöknek például így is havi 30.000 DKK marad a zsebében.
     Az szja természetesen Dániában is csökkenthető, például ha hitelt kell törleszteni (lakást, kocsit itt is kölcsönre szokás venni), vagy munkával kapcsolatos útiköltséggel, hogy a legfontosabbakat említsem.
     Az áfa 25%. Továbbá plusz adó terhelődik az édességre, dohányárura, autókra, gázolajra, elektromosságra és a vízre, meg még sok másra. A dán állam stratégiája, hogyha ésszerűbb fogyasztásra akarja ösztönözni a lakosságot, például elektromosság és vízhasználat tekintetében, fincsi adókkal veszi el a kedvet a pazarlástól.
     Persze ez csak sovány szelete a dániai adónemek szövevényes hálózatának, amiből a dán állam gazdálkodik, nem úgy, hogy mindenféle rejtekajtón elslisszant belőle, itt-ott lecsippent egy millát, mondván, aprópénz nem tűnik fel senkinek. Ha így tenne, a töredékét sem tudná tisztességgel megvalósítani az alábbi jóléti intézkedéseknek.

Gyerekgondozás
      Dániában minden fáról gyerekek lógnak. Minduntalan gyerekekbe botlani, egy országot sem láttam, ahol ilyen buzgón gondoskodnának a nemzet fennmaradásáról. Gyakran egyetem után házasság, és nemsokára jöhetnek is a kölykök, szép sorban egymás után; tipikus dán életpályamodell.
      A szülők egy évig mehetnek gyesre, apa-anya megosztva egymás között ezt az időszakot. Először 4 hetet az anya, majd 2 hétig az apa következik, a maradékon pedig saját belátásuk szerint osztozhatnak. Ezalatt a munkanélküli járadéknak megfelelő összeg jár nekik az államtól, amit a munkáltatónak kell felkerekíteni az eredeti fizetés összegére, így gyermekgondozási ellátás címén a legutóbbi fizetésnek megfelelő summa gazdagítja a családi büdzsét. 1 év letelte után a szülők már csak 1500 koronát kapnak havonta, és ez csak három gyerek felett emelkedik. Ami roppant szomorú, mert az iskolát megelőző gyermekgondozási intézmények nem ingyenesek, a bölcsőde egy hónapban 3000-5000 DKK-t, az óvoda 2500-3500 DKK-t kóstál. Az a szülő, aki otthon marad a gyerekével 1 éven túl, nem jogosult állami juttatásra; összességében ilyen ovi-bölcsi árak mellett is motiváltak a szülők gyes után visszamenni a munkába.
     Kevésbé anyagias téma, de ha már itt tartunk, elmondom, hogy a gyerekek délutáni alvását a dán szülők tradicionálisan a szabad ég alatt bonyolítják, télen is. Kitolják babakocsiban a gyereket, jól bebugyolálva, aki békésen szundikál, és szokja a hideget.

Munkaerőpiac
      A dánok a rugalmasság és biztonság (flexibility és security) összedolgozásával megalkották az úgynevezett Flexicurity elvét és rendszerét, amely a munkáltatók igényeihez szabott rugalmas munkaerőpiac és a munkavállalók védettségének ötvözete. A lényege, hogy a munkáltató meglehetősen könnyűszerrel kirúghatja az alkalmazottait, ha szűkében van a bevételnek, majd hamarost felvehet újakat, ha ismét virágos idők következnek. A cég 3 hónap végkielégítést köteles fizetni a szerencsétlenül járt munkavállalóknak. A dán munkanélkülit két évig illeti meg munkanélküli segély minden 3 évben, tehát két évig lehet folyamatosan munkanélkülin, utána egy évet folyamatosan kell dolgoznia ahhoz, hogy a juttatást ismét kiérdemelje. A munkanélküli segély összege a legutóbbi jövedelemtől függ, de legkevesebb napi 788 DKK; talán sokat kell szorozni, de higgyük el, megéri, hogy legyen összehasonlítási alap.
      A rendszerrel - túl azon, hogy drága - az a probléma, hogy a segély összege elég magas ahhoz, hogy versenyre kelhessen az alacsonyabb jövedelmekkel - sokan nem elég motiváltak visszasietni a munkaerőpiacra, csak mondjuk a második év végén, hiába segíti elhelyezkedésüket az állam képzésekkel és tanácsadással. Illetve vannak olyan rosszul fizetett munkák, amiket a magas segélyekhez szokott dánok nem hajlandóak elvállalni (hát majd a bevándorlók, szerencse, hogy kéznél vannak).
     Jelenleg 7,9%-os a munkanélküliség Dániában, ennek jelentős részét a sok frissdiplomás teszi ki, aki megszívta a válságot, és az egyetemről kikerülve nem tudott lehorgonyozni egy állásban.

Nyugdíj
     Nőknek és férfiaknak egyaránt 65 év a nyugdíjkorhatár, azonban nemsokára 67 évre emelik. Továbbá a teljes állami nyugdíjhoz szükséges 40 év munkaviszony.
     A nyugdíj összege 11.000 DKK körül van, annyi, mint a legalacsonyabb bérek. A nyugdíjasok 95%-a kiegészíti ezt magánnyugdíjpénztári járadékkal, a járulékfizetés egyébként leírható az adóból. Szinte csak azoknak kell megelégedniük az állami nyugdíjjal, akik túl sokat voltak munka nélkül aktív éveik során, ők azonban igényelhetnek segélyt.

Egészségügy
     Az egészségügy ingyenes, kivéve a fogorvost. Háziorvos, kórházi kezelés, a dán társadalombiztosítás alig győzi finanszírozni a sok igényt, de valahogy mégis megbirkózik a kihívással, mert a privát praxisok nem szaporodnak gombamód Dániában. Létezik ugyan néhány magánkórház, de a lakosság többsége megelégszik az állami egészségüggyel. A hálapénz intézménye természetesen nem létezik, és az sem bevett szokás, hogy az orvos a kórházi rendelés után a magánrendelőjébe rohanjon, kórházi rendelőben privát beteget fogadni pedig végképp nem. Az orvos eleget keres ahhoz, hogy ne szoruljon rá ilyesmire.
     A gyógyszer itt is pénzbe kerül, de minél súlyosabb a betegség, a tb annál nagyobb részét támogatja a gyógyszerköltségnek, a legsúlyosabb kórok kezelése pedig teljesen térítésmentes.
     Műtétek előtt itt is ki kell bekkelni a várólistát, néhány hét vagy hónap, de ha valakinek az élete függ tőle, persze soron kívül betolják a műtőbe.
    Gyermektelen pároknak pedig két ingyenes próbálkozás jár mesterséges megtermékenyítésre.

Oktatás
     Az oktatás ingyenes, általános iskolától az egyetem végéig, a tankönyvet kell csak fizetni, meg némi anyagköltség akad, ha például művészeti iskolába járunk. A cél, hogy mindenki tanulhasson, akinek elég agya van hozzá, illetve mindenki eljusson addig, ameddig az agya engedi, függetlenül attól, hogy mennyire szponzorálják a szülei.
     Az alapfokú oktatás az általános iskolát és a középiskola első felét foglalja magába, 16-17 éves korig; a tankötelezettség is eddig tart, de szakma nélkül senki nem kap állást. Ezután következik a gimnázium vagy a szakképzés, 18-19 éves korig. Gimnázium után kerül sor az egyetemre, de Dániában nem divat vaktában a vesztünkbe rohanni, az iskolapad után általában egy rövid időt, néhány évet népfőiskolán és/vagy munkával töltenek a fiatalok, mielőtt elszánnák magukat a végső választásra.
     A dán egyetemisták 5 éven keresztül, ameddig elvileg a felsőfokú tanulmányaik tartanak, havi 4200 DKK ösztöndíjra jogosultak az államtól. Tegyük hozzá, a kollégiumért havi 2000 DKK-t perkálnak, és akkor még nem ettek, nem söröztek, nem vettek tankönyvet, szóval az állami ösztöndíjból szűkösen lehet megélni (de nem lehetetlen). A második diploma sem fizetős, de ösztöndíj nem jár mellé. PhD-re az egyetemet végzettek 1%-a mehet, és csak ösztöndíjjal - ha az állam érdemesnek látja beléd invesztálni (egy átlagfizetésnek megfelelő összeget), nem pedig magadtól invesztálsz a PhD-fokozatba, ha úgy hozza ambíciód és pénztárcád.
     Itt jegyezném meg halkan, hogy a dán egyetemeken újabban divatba jött az üzleti tanulmányok-kínai szakpár. Dánia nem akar hoppon maradni, ha arról van szó, ki fölözi le a nagy kínai gazdasági terjeszkedés sűrűjét Európában.

Szabadidő
     A dán államnak arról is megvannak az elképzelései, mi az igazán jó módja a szabadidő eltöltésének: az a 15.000 sportklub, amibe felnőtt és gyerek (a hagyományokat követve általános iskolától) szerveződik, önkéntes alapon. Igaz, ezért a tagoknak kell egy kis éves tagdíjat fizetni, pár száz koronát. A legkisebb településnek is van valamilyen sportklubja, hogy az emberek ne tunyák, hanem fittek, és a lakók ne közönyösen egymás mellett élők, hanem élő közösség tagjai legyenek. Sejtekből épül Dánia. És nem feltétlenül a tévé előtt.

Egyház
      Az evangélikus-lutheránus egyházat illeti meg a hivatalos dán egyház címe és az ezzel járó állami támogatás. Ugyan a lakosság körülbelül 80%-a egyháztag (nagyváros 70%, kis falu akár 100% is), a lakosság mindössze 20-25%-a hisz a krisztusi mítoszban. Az egyház már csak, és továbbra is, tradíció; az életút során háromszor - keresztelő, esküvő és temetés alkalmával - a legtöbb dánnak jelenése van a templomban.
     A dán egyház kísérletezik a haladó szellemmel, például egyes papok összeadnak azonos neműeket is (nehogy egy bárányt is elveszítsenek), holott a jog csak a regisztrált élettársi viszonyt ismeri el azonos neműek között. Női lelkészek is elláthatnak szolgálatot, de több férfi kollégájuk még kezet sem hajlandó fogni velük (a haladó szellemnek erős gátja a konkurencia, úgy tűnik).

     Dániában az ember nemcsak érti, a bőrén is érzi, hogy jó helyre kerül az adója - vissza hozzá, szükség szerint. A skandináv jóléti állam fő kihívása, hogy elég pénzt szedjen össze a viruló vagy épp kókadozó polgár jólétének finanszírozására, de a magas közterhek ne vegyék el a kedvet a rendszer fenntartásától. Továbbá fontos, hogy az állam elég jó szolgáltatást nyújtson, de a túlzott kényelem ne csökkentse a motivációt a produktív korú polgárban a munkaerőpiacon való kibontakozásra. A finom határvonal bemérése, a kényes egyensúly megtalálása alighanem a matematika és a pszichológia tudományának szép együttműködésének gyümölcse (lehet).
     
Forrás:
Jesper Brixen 2012. 04. 23-án a témában tartott órája, Norgaards Hojskole, Bjerringbro.