A dánok tényleg tudnak - az angol olyan számukra, mint egy második anyanyelv. Itt az angollal már óvodáskorban barátkozni kezdenek, bár a hivatalos tanterv szerint csak 3. osztálytól, 9 éves kortól válik kötelezővé az angoltanulás, attól kezdve azonban folyamatosan tart 18-19 éves korig, a középiskola végéig. Nem heti két-három, hanem sok gimnáziumban tizenkét-tizenhárom órában (a szakközépiskolákban esetleg csak heti öt órában, de pár év alatt ennyivel is sokra lehet menni), a végén már némi angol irodalommal is megspékelve, ahogy a népfőiskolai angolirodalom-órán felvilágosított az egyik dán diák.
Persze a dánok angolja lehetne csiszolt, ám "nyelvidegen", ahogy otthon néha a nyelvszakos gimikben - mitől válik mégis olyan természetes hangzásúvá, mint egy jól elejtett bók? A dánok nem tanulják az angolt - belenőnek. A tévében eredeti nyelven szólnak a filmek (többnyire angolul), dán felirattal, sőt, gyakran a rajzfilmek is, és megesik, hogy társasjátékokat is angolul játszanak; nem szinkronizálnak, hanem elvárják, hogy a gyerek is megértse (vagy tanulja meg hamar olvasni a feliratokat). Mintha az embriót körbevenné még egy plusz anyaméh.
A dánok az angoltanításban kihasználják a nyelvelsajátítás pszichológiai sajátosságait: az angolt bepréselik a dán mellé a nyelvelsajátításra fogékony korai életkorban, így az angoltudásuk szintje jobb, mint egy később tanult nyelv esetében, és valamivel gyengébb, mint az anyanyelvé, amit a gyerek nemcsak hallgatva, hanem beszélgetve is tanul a családjában. S mivel az angolt feltolták a fél-anyanyelv szintjére, még belefér a kapacitásukba, hogy egy további nyelvet, általában franciát vagy németet megtanuljanak.
A passzív nyelvtudásuk valóban megközelíti az anyanyelvi szintet. Az aktív nyelvtudásuk ettől valamivel elmarad, pont azért, mert a dánok értelemszerűen dánul beszélnek egymás között, a nyelvüket nem cserélik el; a gyerekek dánul és angolul értenek, de dánul beszélnek. Az angol beszédet inkább tanulják, mint automatikusan elsajátítják, persze az állandó nyelvhallgatás sokat segít. A diáktársaim aktív szókincse mindazonáltal nem nagyobb az enyémnél.
Alighanem túlságosan érzik a különbséget aközött, ahogy beszélnek, és ahogy beszélniük kéne, hiszen nagyon is tudják, hogy hangzik az angol egy anyanyelvi filmben; ezért lehet az, amit már eleget ostoroztam, nevezetesen, hogy mivel szégyellik magukat az apró-cseprő nyelvtani hibák miatt, - az angolt rosszabbul beszélő külföldi diákok megrökönyödésére - sok dán diák nem szívesen szólal meg angolul.
Egyik olvasóm privát kommentje a bejegyzéshez: "Milyen praktikusak a dánok! És milyen nagy óraszámban merik tanulni ezt az idegen nyelvet! Magyarországon már attól nemzethalált vizionálnak, ha rájönnek, hogy a szomszédos országokban (vagy bárhol) élnek más ajkú emberek is! Nemhogy még a nyelvüket is megtanulni...!"
VálaszTörlésEz tetszik. És valóban, amikor kint voltunk, egy gyorskajáldában 10 év körüli kissrác kérdezett valamit tőlünk, majd amikor csak kerekedő szemekkel válaszoltunk, különösebb erőlködés és tétovázás nélkül kérdezte meg (vélhetően) ugyanazt angolul.
VálaszTörlésEgyébként is szimpatikus népség volt mindkét alkalommal, amikor náluk jártunk... Csak ne lenne olyan huzatos az országuk :-)
Én is ezt éltem át, a dánok nagyon jók angolból. Immár 4 éve élek itt, és nem tervezem a visszaköltözést...
VálaszTörlésEz esetben további jó Dániában élést :) Szerintem sokaknak nem az a hely válik az otthonává, ahova születtek, és ez abszolút rendben van így. Végül is nem vagyunk röghöz kötöttek :)
Törlésigen
VálaszTörlés